Orgona és áfonya - egyperces

Aznap este is késő estig dolgozott, mint mindig. Suzuya kettőt koppantott a zárt szobaajtón, a válasz pedig egy tompa, álmos "gyere be" volt. A szolgálófiú egy kezével egyensúlyozva megfogta a tálcát, másik kezével pedig benyomta a fémesen síró kilincset. Nem zavarta a laptopja fölé görnyedő, szemmel követhetetlen tempóban dolgozó férfit, csak letette a jobbjára a tálcát.
- A mai vacsora teriyaki* kacsahús, köretnek rizs furikakéval**, egy kis pohár szakéval***. 
- Köszönöm, tedd csak le. - A férfi úgy válaszolt, hogy még csak fel sem nézett a monitorból. 
Suzuya megdöntötte a derekát, majd magára hagyta úrfiját. Elmosogatott, kiteregetett, kivasalta Ryuichi holnapi ingét, rendet tett a nappaliban, mielőtt újra kopogtatott a kiürült tányérok reményében.
- Úrfi?
Ezúttal azonban nem érkezett válasz. Suzuyát aggasztotta a csend, így nem is szorult további győzködésre - benyitott. A férfi jobbján ott feküdt a kiürült tálca, a helyiséget pedig halk monitorzúgás, és valamivel erősebb, ritmusos szuszogás töltötte meg. Suzuya először meglepődött a különös képen, mely egy pillanattal később bárgyú mosolyt fakasztott az ajkaira. Nem volt szíve felébreszteni az éjjel-nappal robotoló gazdáját. Tudta jól, min dolgozik, ezért mindent elmentett, mielőtt leállította, majd kikapcsolta volna a laptopot. Az ágy szélén összehajtva heverő pokrócért nyúlt. Halkan szétnyitotta, majd gondosan, vigyázva, hogy ne ébressze fel Ryuichit, a hátára terítette. Az asztalra hajlott férfi kisimult vonásokkal szendergett tovább az édes orgonától és kesernyés áfonyától illatos szobában.